(Anti)nőnapi gondolatok...

Elgondolkodtam ezen a "nőnap"-kérdésen...
Én sosem voltam híve a nőnapi felköszöntetésnek...nem kaptam tőle ideggörcsöt, ha (mert volt rá példa :P) netán férjem megfeledkezett róla...

Utoljára úgy szívből életem legelső nőnapi virágjának örültem - annak sem azért, mert nőnapra kaptam - vagyis de, de nem a nőnap miatt, hanem mert ÉN kaptam  - mivel kb. 12 évesen napra kaptam :D

No meg talán még egy volt - mikor férjemtől megkaptam az akkor aktuális legújabb Daniel Steel-regényt (jelzem a legunalmasabb volt az összes között, pedig akkoriban nagyon szerettem őket) - de az sem azért volt öröm mert nőnapra, hanem azért, mert kivételesen teljesen magától még írt is bele nekem néhány kedves sort - és mivel férjem egy nagyon kedves ember volt, és szeretett engem, de az ilyesmihez nemigen volt érzéke - nem is tudom, hogy jutott akkor eszébe ez :))))

Száz szónak is egy a vége: nem várom, hogy nőnapon virágesőt zúdítson rám bárki is, vagy szívecskéket hintsen a fejemre...
Mert aki szeret, az ne ezen az egy napon mutassa ki, és ne azért mert vezényszóra "kötelező"...
Épp mondtam délután a telefonba Lacikámnak: Tőle én annyi szívecskét és gyengédséget, kedvességet kaptam már (Skypon, meg fészen, meg mindenfelé :D ) mióta ismerjük egymást (pedig nem volt nőnap :P) - és még jó, hogy Ő is hasonlóképpen gondolja :)))

Így számomra ez a nap is csak olyan mint a többi - szeretek, és szeretve vagyok - és ez a lényeg :))))

 

 

 

2011. márc. 8. 20:19 | Mondd, ha van mit! Kategóriák: Filózásaim Címkék: gondolatok, magam
írta: dreaming58

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.