« #1448   #1450 »

A pad meséje - saját vers

A pad üresen áll
tán valakire vár
lehet hogy rám-
lehet hogy rád...
(vagy talán ránk?)
tudod hogy nem hibánk
ha nem vagyunk ott-
-a szélvész elsodort
...figyeld a kis padot
magányos nélkülünk...
(egyszer még élhetünk?)
úgy kéne boldogság
úgy kéne még nekem
csipetnyi érzelem
elsöprő szerelem...
Nem lehet ily sivár
a további létezés:
csak fájó emlékezés...

El kell indulni már,
talán egy új mese vár
tündérrel, óriással
törpékkel, angyalkákkal,
mezőkön sok virággal,
szívünkben új csodákkal,
nyugalom dallamával,
szerelem illatával
boldogság mámorával
-hát induljunk hamar,
(mert tudom s tudod már
hogy csak ránk vár)
ott semmi nem zavar
s majd ott találkozunk,
addig meg álmodunk...

Dreaming58

 

2009. márc. 28. 14:28 | Mondd, ha van mit! Kategóriák: Lelkem "rímekbe"szedve Címkék: Szosszenet, vers
írta: dreaming58

Még nincsenek kommentek. ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.